"Nekünk magyaroknak ezer éve nincs folt a becsületünkön." Horthy Miklós, 1944. március 19-én "...kijelentem, hogy sem a magyar hatóságoknak, sem egyetlen magyar embernek a kezéhez egyetlen csepp zsidó vér nem tapad." Imrédy Béla, 1944. július 9-én, a deportálások befejezése után

 A két kijelentés között - hivatalos német adatok szerint - 437 402 magyar állampolgárt deportáltak Magyarországról, a teljes vidéki zsidóságot.

Tragédiájukért sokan ma is az SS különítményeseit és magyar kiszolgálóikat teszik felelõssé. A dokumentumok alapján arra következtethetünk, hogy az áldozatok elhurcolására és nagy többségük elpusztítására Horthy és Hitler megállapodása keretében került sor. Az alku értelmében a megszállt Magyarország annál elõbb kapta volna vissza a szuverenitását, minél gyorsabban teljesíti Hitler igényeit, köztük a zsidóság "maradéktalan" deportálását. Horthy nemcsak tudta, mi lesz a „munkára" elhurcoltak sorsa, de "jó emberei" szerint siettette is a "galíciai zsidók" kiszállítását az országból.

Álláspontja a zsidókérdésben akkor változott meg, amikor júniusban rájött arra, hogy Hitler nem tartja be az ígéretét, sõt a budapesti zsidóság elszállítását is követeli. Horthy ekkor döbbent rá - az egyre szélesebb körû tiltakozások és a németek számára katasztrofálisan alakuló hadi helyzet ismeretében -, hogy a történtekért a gyõztesek õt is felelõsségre vonhatják. A dokumentumokból megállapítható, hogy a kormányzó nemcsak humanitárius okokból lépett fel a zsidóság érdekében, hanem a nyakát szerette volna kihúzni abból a kötélhurokból, amellyel elõször Hitler fenyegette meg.

Horthy és a holokauszt

NOL

Egy újonnan megjelent könyv szerint Horthy Miklóst az eddig ismertnél lényegesen nagyobb felelősség terheli a holokausztban. Ormos Mária történész szerint semmivel sem igazolható az a feltételezés, amelyre a szerző új elméletét építi. A szerző az MTI kérdésére válaszolva elmondta: nincs olyan forrás, amely a megkötött alku létét egyértelműen bizonyítaná, hozzátéve, könyvét afféle vitairatnak szánja.

Ormos Mária, aki egyaránt írt monográfiát Horthyról és Hitlerről, a hozzá eljuttatott rövid ismertető alapján azt mondta az MTI megkeresésére, hogy a 'titkos alku' semmivel sem igazolható. A történész nem is lát esélyt arra, hogy egy ezt igazoló dokumentum előkerüljön. A klessheimi megbeszéléseket már behatóan tanulmányozták - mondta.

A rocktörténészként ismert Sebők János elmélete szerint a megállapodás értelmében a megszállt Magyarország annál előbb kapta volna vissza szuverenitását, minél gyorsabban teljesíti az egykori kormányzó Hitler igényeit, köztük a zsidóság maradéktalan deportálását.

Sebők János azt mondta: az utóbbi tíz-tizenöt évben megjelent visszaemlékezéseket, népbírósági tárgyalások jegyzőkönyveit, titkosszolgálati iratokat, külföldi dokumentumokat kutatott, és a 'dokumentumokból rakta össze' azt, hogy Hitler és Horthy 1944. március 18-án Klessheimben kötött megállapodást, egyfajta gentlemen,s agreementet az ügyben.

A csaknem 300 oldalas, magánkiadásban megjelent könyv szerzője szerint Horthy nemcsak tudta, mi lesz a 'munkára' elhurcoltak sorsa, de szorgalmazta is a vidéki, 'galíciai' zsidók kiszállítását az országból; nem tartotta őket 'jó magyaroknak'. Ormos Mária véleménye szerint Horthy Miklós felelőssége a vidéki zsidók deportálásában, 'szelektív látása' a zsidókérdésben nem újdonság.

Sebők János szerint a magyar történészek eddig 'nagyon szőrmentén' kezelték ezt a kérdést; óvatosságukat szerinte az indokolta, hogy Horthy személyét fel lehet használni a mindenkori 'politikai erőtérben'.

Ormos Mária ennek kapcsán azt mondta: 'nem felel meg a tényeknek, hogy a történetírás erről mindenestől hallgatott volna'. A történész végül arról beszélt: feltételezni bármit lehet, de egy történész semmi olyasmit nem írhat le, aminek nem tudja igazolni a létezését.