Közben vannak, akik spirituális magyarázatot adnak a tragédiára. Egy szaúdi iszlám tudós szerint az erkölcstelen nyugati turisták és az õket kiszolgáló helyiek „Allah büntetése” következtében haltak meg karácsonykor, míg a Chabad zsidó szervezet képviselõje úgy véli, hogy a fürdõparadicsomokban a „szellemi pokol helyére megérkezett a fizikai pokol”.

Európai országokat a második világháború óta nem ért egyetlen napon olyan súlyos veszteség, mint december 26-án a délkelet-ázsiai üdülõhelyeken tartózkodó turistákat. Egy felmérés szerint Svédország lakosságának 38 százaléka közvetlenül vagy közvetve érintett a katasztrófában. 2,8 millió svéd állampolgár hozzátartozóján, barátján vagy munkahelyi kollégáján keresztül személyesen érintett a katasztrófában, közölte az STV1 televízió. A svéd áldozatok száma meghaladhatja a kétezret, míg a német turisták közül mintegy ezret tartanak nyilván eltûntként.
Az Indonéziába, a tragédia által leginkább sújtott Banda Aceh térségébe látogatott Colin Powell amerikai külügyminiszter és az idén több hurrikánt közelrõl átélt Jeb Bush floridai kormányzó, George W. Bush elnök fivére. A több háborút végigharcolt Powell megrendülten nyilatkozott, még a kétórás helikopteres úton látottak hatása alatt. „Soha nem láttam még ilyent. A televízión bemutatott képek és az újságok híradásai ellenére csak itt, a helyszínen lehet érzékelni azt, hogy milyen erejû lehetett az a szökõár, amelyik ekkora pusztítást okozott, és ilyen sok áldozatot követelt. Bele sem merek gondolni abba, hogy mit érezhettek azok az emberek, akik hallották a tenger moraját, és látták a feléjük rohanó borzalmat” – mondta Powell. 
Az európai áldozatok hozzátartozóinak nemcsak a veszteség tényével kell megbirkózniuk, hanem azzal is, hogy valószínûleg soha nem tudják meg, hol, melyik tömegsírba lettek eltemetve szeretteik, ha egyáltalán jutott nekik sírhely. A trópusi melegben órák alatt bomlásnak indult holttestek azonosítása pedig olyan borzalom, amelyet kevesen képesek ép elmével elviselni. Nem kevésbé tragikus az interneten közzétett fotók látványa sem, amelyeket a temetés elõtt készítettek az áldozatokról. A túlélõk közül az európaiak az elsõ napok káosza után mostanra már többségében hazautazhattak, sokan a borzalmak emléke mellett kisebb-nagyobb sérülésekkel. A helybéliek közül azonban tízezrek semmiféle orvosi ellátásban sem részesülhettek. A gyógyszerek és orvosok hiánya mellett az iható víz és az élelem hiánya okoz további szenvedést az utazási prospektusokban földi paradicsomként, „napköztársaságként” reklámozott térségben. 

A pusztulás súlyosságát jelzi, hogy azok az izraeli szakemberek is, akik odahaza a terrortámadások után a helyszínen az áldozatok földi maradványait gyûjtik össze, megdöbbenéssel nyilatkoztak, miután egy csoportjuk Thaiföldre érkezett. „Noé láthatott valami ilyent az özönvíz után” – mondta a Phuketben, a halottak azonosításán dolgozó Mesi Zahav, a vallásos önkéntesekkel dolgozó Zaka szervezet tagja a Jerusalem Post címû izraeli lapnak. „Megpróbáljuk a kétségbeesett rokonok által elküldött fényképeket azonosítani a halottakról készült fotókkal. Legjobb esetben is hónapokba fog telni, amíg a fogászati lapokat, ujjlenyomatokat és DNS-mintákat össze tudjuk párosítani – mondta Zahav, és hozzátette: – Tíz éve dolgozom a Zakánál, de még soha nem láttam ennyi holttestet együtt. Sõt még a holokausztban sem láthatott az ember ilyen sok tetemet egyetlen helyen.”