Megkötözött kezekkel, bekötött szemmel kellett öt hónapot eltöltenie szűk pincebörtönében annak az Irakban januárban túszul ejtett francia újságírónak, aki a hétvégén szabadult ki fogságából. Az újságíró vasárnap érkezett haza Párizsba, és kedden, sajtótájékoztatón számolt be rabsága hónapjairól. "A cellabeli létet nagyon hosszú végigélni, de nagyon röviden el lehet mesélni" - mondta.

A francia Liberation újságírója elmondta, pincebeli cellája kivilágítatlan volt és szűk, még felállni sem tudott. Napjait azzal töltötte, hogy keresztbe tett lábbal ücsörgött matracán. A köteleket soha nem oldották le róla, még ennie is összekötött kézzel kellett. Őrei számtalanszor ütötték, még akkor is, ha megmozdult, vagy ha azt hitték, sugdolózik a többi tússzal.

Úgy próbálta elütni az időt, hogy "mindent megszámoltam: perceket, szavakat, lépéseket, fénysugarakat, a csapokból lehulló vízcseppeket". Mint mondta, körülbelül 80 szót mondott, és 24 lépést tehetett naponta. Az öt hónap alatt csak ötször zuhanyozhatott. Mozogni csak akkor engedték, ha vécére akart menni, ha ételt, hoztak neki, vagy ha esedező videó-üzeneteket vettek fel vele.

"Sírjál jobban!"

Időnként ugyanis arra kényszerítették, hogy kiszabadításáért könyörögjön egy videokamera előtt. Minden alkalommal azt kellett mondania, hogy beteg és elkeseredett, és sírnia is kellett. Ha elrablói nem voltak elégedettek szereplésével, akár hússzor is megismételtették vele. "Nem jól csinálod. Sírjál jobban! Csak vesztegetem veled itt a délutánjaimat" - idézte egyik fogvatartóját.

Egyik alkalommal azt parancsolták neki, hogy Didier Juliához intézze szavait. A jobbközéphez tartozó francia parlamenti képviselő tavalyi sikertelen túszszabadításáról ismert. "Csak nevettem, és azt mondtam: 'Ez nem lehet. Teljesen nevetségessé teszem magam, az emberek azt hiszik majd, hogy megbolondultam'. Akkor az egyik rámförmedt: 'Ostoba túsz vagy. Semmit sem tudsz'" - mondta. Végül a felvétel elkészült, és be is mutatták több televízióban.

"Hatoska"

Elrablóit egy "Főnök"-ként emlegetett férfi vezette, aki azt mondta csoportjáról, hogy "az Irakban amerikaiakat támadó mudzsahidek". A túszt először csak Leilának nevezték, később pedig "hatoskának" hívták őrei.

Mint Florence Aubenas beszámolt róla, a túszok elkülönítésére annyira ügyeltek, hogy csak rabságának vége felé vette észre, hogy ugyanott tartják fogva, ahol iraki vezetőjét, Huszein Hanun asz-Szaadit, akit vele együtt ejtettek túszul január 5-én. "Megparancsolták nekünk, hogy menjünk ki, és észrevettem, hogy az a csendes férfi, aki ugyanabban a pincében volt, mint ahol én, az Huszein volt." Azt ugyanakkor tagadta, hogy az iraki fogságukból szintén elrabolt és a napokban kiszabadult román újságírók egyikével őrizték volna őt együtt, mint ahogy azt ők állították.

Gyűrűk, kölni, váltságdíj

Az újságíró elmondása szerint kiszabadulása napján már kedvesebbek voltak vele őrei, még ajándékokat is adtak neki: két gyűrűt, és egy üveg kölnit. Székbe ültették - elrablása óta először -, és teával, sült csirkével kínálták. Addig javarész csak főtt rizst és keménytojást kapott enni. Végül visszaadták neki az összes személyes tárgyát - még a pénze is megvolt -, fátylat borítottak rá, és autóba ültették. Amikor a kocsi megállt és kihúzták az ajtaján, a fátylat és a kötözést már egy francia titkos ügynök hasította le róla, aki csak annyit mondott: "Vége van. Vége van".

Aubenas azt nem tudta megmondani, hogy fizetett-e érte váltságdíjat a francia kormány. A kabinet tagadja ezt, ugyanakkor a párizsi székhelyű Tudósítók Határok Nélkül nevű szervezet főtitkára szerint volt váltságdíj. "Nem ismerek egyetlen olyan túszejtést sem, ahol ne fizettek volna váltságdíjat. Természetesen most is fizettek pénzt, különben nem lennének most itt" - mondta Robert Menard főtitkár.