Ariel Saron és Simon Peresz a knesszetben. Egy úton Fotó: Reuters

A beterjesztett terv 2005-re ígéri az izraeli polgári jelenlét felszámolását a Gázai övezetben, valamint Szamária négy településén, Ciszjordánia északi részén. Összesen 25 települést számolnak fel, és közel tízezer telepesnek kell új lakóhely után néznie. Az izraeli hadsereg az egyiptomi–gázai határ mentén létesített sávot kivéve kivonul ezekről a területekről. Izrael továbbra is ellenőrzése alatt tartja a légteret és a Gázai övezet tengerparti sávját. A törvény a kiürítés elveit rögzíti, de nem szól konkrét települések kiürítéséről. Az ezek felszámolásáról szóló rendelkezést a kormányfő tanácsadói szerint Saron nem is viszi a knesszet elé, azokról a kormány határoz majd. A javaslat elfogadása megosztotta a képviselőket. Dalia Icik munkapárti képviselő „Izrael Állam történelmi napjának” nevezte a szavazást. Ezzel szemben Efi Eitam, a Nemzeti Vallásos Párt vezetője szerint örömre nincs ok, hiszen „több ezer zsidó kilakoltatása katasztrófa”.
Az utolsó percig kérdéses maradt: vajon a terv élvezi-e majd a knesszet támogatását. A legnagyobb vita a kormányzó Likud párton belül zajlott. A 40 fős frakcióból végül is mindössze 23-an szavaztak a terv mellett, és 17-en ellene. További 29 igenlő szavazat érkezett a munkapárti frakcióból, amelynek tagjai a terv elfogadásában a párt irányvonalának megvalósulását látták. Saron ezen felül még a politikai paletta jobbszélén álló Nemzeti Egység pártjából is kapott egy szavazatot. Az arány kérdéses volt, hiszen a Benjamin Netanjahu vezette minisztercsoportból öten csak az utolsó pillanatban döntöttek a terv támogatása mellett. Jiszrael Katz mezőgazdasági miniszter, Netanjahu, Limor Livnat oktatási miniszter, Dani Naveh egészségügyi miniszter és Juval Steinitz is a javaslat mellett szavazott, bár korábban ellenezték a Saron-tervet, pillanatnyilag azonban meg akarták őrizni a párt egységét. Saron kormányfő még a szavazás előtt kilátásba helyezte: elmozdítja állásából azokat a minisztereket, akik indítványát elutasítják.
Uzi Landau tárca nélküli, Michael Ratzon helyettes ipari- és kereskedelmi miniszter, valamint Zvulun Orlev jóléti miniszter azonban ennek ellenére kitartott eredeti álláspontja mellett, és elutasította a tervet. Saron a szavazást követően azonban csak a likudos Landaut és Ratzont mentette fel tisztségéből, a Nemzeti Vallásos Párt miniszterét, Orlevet meghagyta posztján. Pedig Orlev is ultimátumot intézett Saronhoz. Követelte, hogy két héten belül írjon ki népszavazást. Jelezte, hogy amennyiben ez nem történik meg, pártja kilép a kormányból.
Érdekes módon még a gázai, júdeai és szamáriai telepesek tanácsa, Netanjahu, Livnat, Israel Katz és Dani Naveh miniszterek is csatlakoztak e nyilatkozathoz. Követelésükre nem érkezett hivatalos válasz a Miniszterelnöki Hivatalból. A szóvivő csak annyit mondott: elfogadhatatlan, hogy a pénzügyminiszter a sajtóval üzenjen a kormányfőnek. Saron azonban korábban elutasította, hogy a szavazás előtt tárgyaljon lázadó minisztereivel. A következő ütközet két hét múlva lesz. Ekkor jár le ugyanis a Nemzeti Vallásos Párt és a Netanjahu vezette, Likud ötök ultimátuma. Ha a kormányfő hű marad korábbi nyilatkozataihoz és nem ír ki népszavazást a kérdésben, Netanjahuék (Limor Livnat, Jiszrael Katz, Dani Naveh, Szilvan Salom) a Nemzeti Vallásos Párt minisztereivel együtt lemondanak pozíciójukról, ami a kormány bukásához vezethet. Ugyanakkor a most lemondatott tárca nélküli miniszter, Uzi Landau már 600 aláírást gyűjtött össze a Likud központi irányító testületében. Célja, hogy a pártban előrehozott belső választásokat tartsanak, és elmozdítsák Saront a kormányfői székből. Ez sikerülhet is nekik, az ország történetében már akadt erre példa Begin miniszterelnök személyében, amikor elrendelték Jamit zsidó város kiürítését a Sínai-félszigeten.