Érdekes, hogy ez a szó a Bibliában is csupán szókapcsolatban, névelõvel vagy jelzõs szerkezetben (pl. “tejjel-mézzel folyó ország”) jelöli Izraelt, önmagában sohasem. Illetve a Tórában egyetlen-egyszer mégis elõfordul az erec szó, bár nem valószínû, hogy a fenti értelemben. Ézsau történetében olvassuk, hogy elhagyja testvérét, Jákobot és õsei földjét: Vajélech el-Erec (= elment egy országba). A legnépszerûbb zsidó bibliamagyarázó, RÁSI (teljes nevén Slomó Jichakí, Troyes, Észak-Franciaország, 1040— 1105) hozzáfûzi: Ézsau azért indult el, hogy “letelepedjen bármely országban, ahol csak otthonra találhat”. Vajon az Erec szó használata is a magyar zsidóság asszimiláns törekvéseirõl árulkodik?

Ugyanakkor kétségtelen, e szó hallatán minden magyar zsidó szíve is erõsebben ver: mintha Izrael országa (Erec) a mienk volna. Amikor végre 46 éves koromban (életemben elõször) megkaptam a nyugati útlevelet, én is Keletre, Izraelbe zarándokoltam. Útközben, a repülõgépen arra gondoltam: hány õsöm álmodott arról, hogy egyszer majd eljut Erecbe, de ez sajnos nem adatott meg számukra. Vajon az õ érdemüknek, tisztaszívû álmaiknak köszönhetem-e, hogy ebben a jutalomban részesültem?

Minden zsidó szívében ott rejtõzik egy darab Jeruzsálem - szokták mondani. S valóban, Izrael öröme és gondja visszhangra talál mindannyiunk lelkében. Nem véletlen, hogy a Szochnut által kiadott, mellesleg a legnagyobb példányszámú magyar nyelvû zsidó lap az Erec nevet kapta...

Jól emlékszem, az ötvenes-hatvanas években milyen nagy lelkesedést keltett pesti és vidéki zsidó körökben, ha valami hírt kaptunk Erecbol. (Turisták még nemigen jártak errefelé.) Kézrõl kézre járt minden képeslap, könyv és újságkivágás, a zavaróállomásokon véletlenül átsugárzó Kol Jiszraél-híradás hatására szinte feléledtünk kényszerû fásultságunkból. A szegediek (dr. Szonyi Sándorné nyelvi leleményével) Zs-vitaminnak nevezték az ilyesmit...

"A csodák hat napja" - ezt a címet viseli a hatnapos izraeli háborúról szóló egyik ismert kiadvány. Ám Izrael Állama közel félévszázados története során szinte nem múlt el egyetlen olyan nap sem, amelyen ne történt volna valamilyen “csoda”. S a legnagyobb csoda maga Erec, a zsidó nép, amely kétezer esztendõ múltán - a történelemben példa nélküli módon - meg tudta újítani nyelvét és országát. Dávid Ben Gurionnak, Izrael elsõ miniszterelnökének szavai szerint “aki Izraelben nem hisz a csodában, az nem realista”...

Kevesen tudják, hogy Izrael Állam eszmei elõkészítoi jórészt Budapestrõl származnak. Herzl Tivadar (1860-1904) a Dohány utca és a Wesselényi utca sarkán, a mai Zsidó Múzeum épülete helyén állt bérházban látott napvilágot. Legfõbb harcostársa, mûvének folytatója, Max Nordau (eredeti neve Südfeld Miksa) egy sarokkal odébb, a Wesselényi és a Rumbach Sebestyén utca sarkán született. Sõt, a modern izraeli humor is innen való: a legtöbb ereci karikaturista és kabaré-szerzõ, köztük Ephraim Kishon (pályáját Kishont Ferencként kezdte) ugyancsak Budapestrõl származik. Mintha a pesti humor visszatelepült volna oda, ahonnan évszázados gyökerei erednek. Holott nem könnyu érvényesülni a Biblia földjén. A haifai kikötõben állítólag a következõ feliratú tábla áll: “itt szép lehetsz, okos nem”...

Megalapozatlan híresztelés az a kedves történet is, amely állítólag a 80-as évek közepén az elsõ Izraelben járt magyar küldöttséggel megesett. A vendéglátók elvitték oket többek között az ismeretlen katona emlékmuvéhez. A vendégek egyike azonnal ráismert a szobor modelljére:

— Hiszen ez nem más, mint Kohn bácsi, a sarki fûszeres — kiáltott fel elsõ döbbenetében.
A vendéglátók azonban ebben a kínos helyzetben rögvest feltalálták magukat, mert egyikük így válaszolt:
— Nézze, lehet, hogy fûszeresként ismerik, de garantálhatom, hogy mint katona teljesen ismeretlen...

Közel ötven esztendõ telt el az álmok megvalósulása, Izrael Állam születése óta. A csoda hétköznapokra váltott, Erec ma már történelmi valósággá lett, amelyet senki kétségbe nem vonhat. S az emberek sem ugyanazok, akik hajdan - egyetemi diplomájukat félretéve - barakkban laktak, földet túrtak, mocsarat csapoltak, utakat, házakat, országot építettek.

Egy modern ereci történet szerint a nagyapa éppen ezekrol az idõkrõl mesél kis unokájának: hogyan dolgoztak annak idején - olykor nehéz körülmények között - éjt nappallá téve. Mire megszólal az unoka:
— Nem is tudtam nagyapa, hogy te fiatal korodban arab voltál...