Hitler Mein Kampfja és Sztálin magyarázatai Lenin tanításaihoz mellett a Szergej Nilus orosz szerzetes által összeállított Cion bölcseinek jegyzőkönyve voltak századunk legnagyobb példányszámban kiadott könyvei. Az úgynevezett Jegyzőkönyv 1905-ben jelent meg Oroszországban, és 1919-ig majdnem ismeretlen maradt. Ám '19-ben Müller von Hausen lefordította a Jegyzőkönyvet németre, és természetesen azonnal talált kiadót. Ettől az évtől kezdve a könyv megjelent Európa minden országában és bár különös, de még japánra is lefordították. Valaki szent feladatának tartotta felvilágosítani az arab államok polgárait is, és 1925-ben lefordította a Jegyzőkönyvet arab nyelvre is. Azóta a könyvből félmillió példány jelent meg csak Szíriában.

A náci mozgalom kezdetektől fogva fontos feladatának tartotta a könyv terjesztését. Wilhelm Meister magyarázatai a Jegyzőkönyvhöz 150 ezer példányban keltek el egy fél év alatt. Majd Alfred Rosenberg magyarázatai Meister könyvéhez 50 ezer példányban. És ez csak a kezdet volt. Hitler a következő ünnepélyes kijelentést tette: "Minket nem érdekel, hogyan sikerült a Jegyzőkönyv titkait felderíteni. Minket csak a tények érdekelnek, és a tény az, hogy a világ zsidósága egy minden eddiginél kegyetlenebb háborúra készül ellenünk."

Milliók és milliók olvasták a Jegyzőkönyvet az igaz hívők ájtatosságával, és senki sem kételkedett abban, hogy a nagy összeesküvés a keresztény világ ellen már beteljesülés előtt áll. 1946-ban meg voltam híva egy úgynevezett liberális, náci ellenes csoport gyűlésére Bamberg városába. A csoport vezetője a következőkkel fordult hozzám: "Nem, kedves uram, mi távol állunk minden antiszemitizmustól. De se ön, se más nem tudja megcáfolni a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvébe foglalt tényeket. Mindazt, amit Hitler tett, önvédelemből tette, hogy megvédjen minket, a nagy zsidó összeesküvés csapásaitól." Oly nagy meggyőződéssel beszélt, hogy nem is próbáltam vitatkozni vele. Mindössze csak annyit próbáltam megjegyezni, hogy ők azokhoz tartoznak, akik nem hiszik, hogy Jézus Krisztus létezett, de nincs semmi kétségük aziránt, hogy a zsidók ölték meg.

Eddig minden rendben lenne, de ha a zsidó vezetők a nagy összeesküvés tervét mint hétpecsétes titkot kezelték, hogyan sikerült ennek az orosz szerzetesnek a világ tudomására hozni a közeledő veszélyt?

Könyvéhez írt előszavában Szergej Nilus az olvasók tudomására hozza a sikerhez vezető utat. Tehát Herzl Tivadar 1897-ben a baseli Első Cionista Kongresszus megnyitó beszédében felvázolta a résztvevők számára a nagy világösszeesküvés összes részleteit. A résztvevők természetesen kitörő lelkesedéssel fogadták a keresztény világ elleni összeesküvés hírét, és készek voltak azonnal harcba indulni. Igen ám, de ekkor egy váratlan esemény történt. Az orosz politikai rendőrség egyik tehetséges tisztje, az oroszországi zsidók küldöttjének álcázta magát és az összeesküvés összes részleteivel utazott haza Moszkvába. Ez a zseniális rendőrtiszt természetesen Szergej Nilusnak volt a kebelbarátja, és átadta neki az egész anyagot. Kedvesen félhülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki elhiggye e kalandos történetet. Mégis, milliók és milliók szentül hisznek benne. Ma már jól ismert tény, hogy az emberek abban hisznek, amiben akarnak.

Igen, de a zseniális orosz rendőrtiszt csak Szergej Nilus fantáziájában létezett. Akkor mégis honnan merítette könyve tartalmát a szerzetes? Íme a válasz. 1864-ben egy Maurice Joly nevezető francia ügyvéd, mint Harmadik Napóleon diktatúrájának elszánt ellenfele, kiadott egy könyvet: "Párbeszéd a Pokolban Machiavelli és Montesquieu között, vagy Machaivelli politikája a tizenkilencedik században". Machiavelli e párbeszéd keretein belül tanácsokat ad Harmadik Napóleonnak a célból, hogy magához ragadja a teljes hatalmat. Nilus Szergej, e ravasz, zsidókat gyűlölő szerzetes, Maurice Joly fent említett könyvére építette a Jegyzőkönyvet. Hogyan? A párbeszédet Machiavelli monológjának alakította át, és a benne foglalt eszmék alapján összeállította Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvét. Megjegyezni kívánom, hogy Maurice Joly fenti könyve, a brüsszeli Királyi Könyvtárban található. Azok számára, akiknek még kételyei vannak, itt mellékelek néhány részletet Maurice Joly könyvéből, és párhuzamosan részleteket a Jegyzőkönyvből:

Maurice Joly jegyzőkönyve, 76. oldal: Az arisztokrácia mint hatalom, nem létezik többé. Ezzel szemben a középosztály még képes megőrizni hatalmát. Mi majd tönkretesszük őket a magántulajdonukra kivetett magas adók útján.

77. oldal: Minden országban olyan körülményeket fogunk teremteni, melynek kereteiben a proletáriátus lesz többségben. Néhány milliomos fog uralkodni egy erős hadsereg védelme alatt.

79. oldal: A sajtó csak a mi érdekeinket fogja szolgálni. Miként Vishnu, a hindu istenség, mi is száz kézzel fogjuk meghódítani a közvéleményt.

Szergej Nilus Jegyzőkönyve, 43. oldal: A keresztény arisztokrácia már nem hatalom többé. De kispolgári magántulajdonosok még léteznek. Mi tönkre fogjuk őket tenni. E célt legkönnyebben az egyre magasabb és magasabb adók kivetése útján fogjuk elérni.

45. oldal: Arra fogunk törekedni, hogy minden államban a proletáriátus alkossa a többséget. A katonaság védelme alatt néhány milliomos fogja kézben tartani az uralmat.

140. oldal: Miként Vishnu, a hindu istenség, a mi sajtónknak is száz keze lesz. E száz kéz útján fogjuk majd irányítani a közvéleményt.

Több példára van szükségük? Ez esetben el kell olvassák Maurice Joly teljes könyvét, és összehasonlítani Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvével. Ez esetben ki fog derülni, hogy Szergej Nilus majdnem szóról-szóra lemásolta a francia ügyvéd könyvét. Másszóval, szégyentelen, rosszindulatú plágiumról van szó. A legdurvább módon hazudott, ezért volt ilyen elsöprő sikere. Ha a kiváló orosz rendőrtiszt tényleg részt vett volna az Első Cionista Kongresszuson, megértette volna, hogy Herzl nem szándékozott világuralomra törni, mindössze egy talpalatnyi földet akart szerezni üldözött népe számára.

A Jegyzőkönyvet 1905-ben adták ki először. 94 év alatt nem akadt senki, aki megpróbálta volna leleplezni e szörnyű hazugságot? De igen. 1934-ben Zürichben és 1935-ben Bern városában a svájci zsidó hitközségek bebizonyították a fenti városok bíróságainak, hogy a Jegyzőkönyv egy rosszindulatú hamisítvány, és arra kérték a fenti bíróságokat, hogy tiltsa be a könyv terjesztését. A bíróságok arra hivatkoztak, hogy nekik csak pornográf jellegő könyveket és folyóiratokat van joguk betiltani. Miután a Jegyzőkönyv nem tartalmaz pornográf részleteket, minden akadály nélkül terjeszthető. Igen, Svájc mindig és mindenben képes volt megőrizni semlegességét 1938-ban egy becsületes francia teológus, Pierre Charles kiadott egy könyvet, amelyben leleplezi Szergej Nilus hazugságait. A könyv Casterman-Tournai-Paris kiadásában jelent meg. Nagyon szép. Ismer valaki tíz embert, aki még emlékszik erre a becsületes francia papra? Nincs semmi kétség aziránt, hogy a Jegyzőkönyv olvasói nem akarnak tudni az igazságról. Miért? Mert könnyebb gyűlölni és kipusztítani egy népcsoportot, ebben az esetben a zsidó népet, ha valaki meg van győződve arról, hogy áldozatai kegyetlen vérszopók, akik őt szolgasorsra ítélik. Emellett ez esetben valaki elkövetheti a legszörnyűbb bűnöket anélkül, hogy legcsekélyebb lelkiismeret furdalást érezzen. Az út Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvétől az auschwitzi gázkamráig igen rövid út volt.

A Múlt és Jövő könyvkiadó is megjelentetett egy érdekes kötetet e tárgyban Vlagyimir Burcec: A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei - közönséges hamisítvány című könyv szerzője pontról pontra, tudományos hitelességgel, komoly forrásapparátust felvonultatva mutatja be a jegyzőkönyv hamis voltát.